Már egy hete… Távol az otthonomtól, bezárva egy idegen helyre… Kezdtem megbarátkozni vele. Az igazat megvallva, nem is volt velem olyan kegyetlen. De túl szürreális volt. Mintha nem velem történne ez az egész; mintha csak egy külső szemlélő lennék, és igazából semmi közöm nem lenne ehhez. Be voltam zárva egy hatalmas, szinte üres szobába. Vagyis… inkább egy kisebb ház volt, a másik házon belül. A falak zöldek voltak, a bútorok pedig vérvörösek. Egy hatalmas ablak is volt az egyik falon. Csak azért mehettem ennek a közelébe, mert a szoba az első emeleten volt. Azaz pont olyan magas volt, hogy onnan képtelenség legyen megszökni. Egyszer megpróbáltam. És itt a hangsúly a PRÓBÁLTAM-on van. Odasétáltam az ablakhoz, kinyitottam, elszédültem, majd visszamentem az ágyamhoz és leültem rá. Egy hete vagyok itt, az elrablóm arcát, azonban még nem láttam. Ugyan mindig hoz fel ételt, de csak becsúsztatja az ajtó kis résén át, majd el is megy. Csak akkor tér újra vissza, mikor a tányérokért jö...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése